Közérdekű

Sziasztok! :)
Gondoltam jelzem előre, hogy nem lesz új rész mindennap. Megpróbálok elég gyakran hozni, de ezt az időm sajnos nem mindig engedi ://
Szóval, hétvégén tuti lesz új rész. Lehet több is ;)
Hétközben meg 1 rész tuti lesz ;))
Próbálom úgy alakítani a napirendemet, hogy kedden és csütörtökön, plusz hétvégén legyen új rész ;)))
Addig is puszi mindenkinek :**
ui.: köszönöm azoknak akik olvassák, és szeretik a blogomat <3 

4.fejezet.

- Kérlek lassíts!- könnyekkel a szememben ordítottam a mellettem ülő titokzatos fiúra.- Meg fogunk halni!

- Dehogy fogunk. Nyugi, ne parázz!- mondta teljes lazasággal. Sötét van az autóban, szóval nem tudom ki ez az őrült mellettem. 

Csak azt látom, hogy valaki szembe jön velünk, de mi nem lassítunk. teli torokból kezdtem el ordítani.

- Mia, Mia, jól vagy?- rázott meg George, aki az ágyamban van.- Ne sírj! Nyugi! Biztonságban vagy.

- Rosszat álmodtam.- töröltem le a könnyeimet.- Örülök hogy itt vagy.- és bújtam oda hozzá.

Biztonságban éreztem magamat a közelében. Megnyugtat ha itt van velem. De ez az álom nem hagy nyugodni. Nagyon ismerős volt nekem a fiú, aki vezette a kocsit.Bár tudnám honnan. 

Rá pillantottam az órára és 8:35-öt mutatott. Kimásztam a meleg ágyikómból, és a fürdőbe mentem. George tudja hogy még nem vagyunk annyira közel egymáshoz ezért, nem jött utánam. Hálás voltam neki ezért, hogy nem zaklat minden pillanatban. Így legalább egy fél órára, én és a gondolataim voltunk.nem bírok nyugodni ki  is lehetett ez a titokzatos srác. Annyira ismerős. De nem tudom honnan.

- Auuuuuuuu- sikítottam, ahogy a sampon a szemembe folyt.

- Jézusom! Ugye jól vagy?- ordított az ajtón kívülről George, aki mindjárt betöri az ajtómat.

- Persze, csak a sampon csípi a szememet.Az ajtómat nem kell ezért betörnöd.

- Jó, oké csak megijedtem.- mondta ijedt hanggal. Pontosan tudtam hogy már most bármit megtenne értem, és én is érte. Még 24 órája se ismerem, és már is ez van. mindene megbabonáz. Az arca, a stílusa, a hangja, az illata. Valami varázslat történhetett tegnap este köztünk. Erre nincs más ép kéz-láb magyarázat.

Felhúzom a puha köntösömet, és nézem magamat a tükörben. Nem értek semmit sem az életemben. Nem vagyok szép. Átlagos vagyok. Nem tudom miért lettem világsztár, és miért szerelmes belém egy ennyire helyes srác. Rejtély az egész életem. 

Ahogy lenéztem a földre, megláttam George ruháit. Felvettem őket, és mélyen beszívtam a pólója illatát. Muszáj volt mosolyognom. Tudni, hogy egy ennyire isten pasi az enyém, mosolygásra kényszerített.

Ahogy sétáltam ki a fürdőszobámból, le a konyhába, fáztak a talpaim. Hideg nekik a konyha köve. De nem sokáig fagyoskodtam ott, mivel vaki megint felkapott, és a pultra ültetett.

- Ma én csinálok neked reggelit!- mondta egy édes vigyorral az  arcán.

Kinyitotta a hűtő ajtaját. és kivette a tejes dobozt, majd előkereste a müzlit. Kezembe nyomta a rózsaszín hercegnős tálamat, a rózsaszín gyűrű alakú müzlimmel. Ez így aranyos meg cuki volt, de ő is ezt ette csak ő lila tálba. Felkapott, ügyelve arra hogy én ki ne lötyögtessem a müzliket, és letett a kanapéra. Leült mellém, és bekapcsolta a tv-t. Dóra a felfedezőt néztünk. Rá kellett jönnöm hogy George egy hatalmas gyerek. Mindent együtt mondott Dórával, és a térkép dalt is énekelte.

Szerencsére Lexi megszakította ezt az egészet azzal hogy átkapcsolt. Egy morning showban tárgyaltak rólam és George-ról. Dühömben inkább vissza kapcsoltam a mesékre. 

Készem voltam. Felöltöztem, megcsináltam a hajamat sminkeltem. George is összekapta magát, és felajánlotta hogy elvisz a stúdióba. Elfogadtam az ajánlatot, mivel így is vele lehetek. 

Kinyitotta nekem a kocsija ajtaját, aztán beszállt ő is. George nagyon óvatosan vezet. Nem úgy mint az az őrült az álmomban.

- Izgulsz? -kérdezte tőlem nyugodt hangon. Engem is megnyugtat hogy ennyire nyugodt.

- Nem. Sose szoktam. Csak ha veled vagyok.- mondtam eléggé szégyenlősen.

- Édes vagy, amikor ennyire zavarban vagy. De egyet jegyezz meg! ha velem vagy nem kell félned, se izgulnod!- 

Amint a stúdióhoz értünk, George rám nézett, és nem tudta mit csináljon. Én sem nagyon. Az durva lenne, ha a kocsin kívül búcsúznánk el egymástól. Tudom hogy kb. 10 paparazzi rejtőzik a bokrokban. Ezért a kocsin belül maradtunk. Lágyan megcsókolt.

- Délután remélem látlak- mondta.

- Hát az csak tőled függ. Meg a menedszerektől.

- Maximum megmentelek tőlük.- mondta nevetve.

- Hahahaha. Én hősöm.- mondtam majd ismét megcsókoltam.

Amint kiszálltam az autóból, már vártak a biztonságiak a bejáratnál, mert egy csapat rajongó tolongott ott. Valahogy átküzdöttem magamat, egy röpke fél óra alatt.

* Harry szemszöge

Érdekes egy szitu ez. Éjjel megtudom hogy kaptam egy főszerepet, csak úgy a semmiből. Vagy ez lesz életem legnagyobb hibája, vagy egy tündérmese kezdete lesz. Mindegy. Belevágok. Nincs nagyon mit vesztenem. Harry Styles vagyok a legdögösebb tinédszer az egész világon. Van pénzem, hírnevem. Csak a szerelem hiányzik az életemből. A bandából majdnem mindenkinek van barátnője, csak nekem és  Niall-nek nincsen. Talán most jön el az én időm is.
- Késik- hallottam ahogy mondja az egyik menedzser a másiknak.
- Nagy odakint a rajongótábor. Nem tehet róla.
Biztos a Bo-t alakító csajról beszélnek. Kíváncsi vagyok milyen is lehet. Persze láttam már vidóklippben, fellépéseken, de úgy még külön nem váltottunk szót. De szerintem elég jóban leszünk, vagyis muszáj lesz, mivel a Dark-ban elég sok az intim jelenet.
- Áá Pocket kisasszony örülünk hogy itt van!- erre a mondatra oda kaptam a fejemet, és megláttam Őt. Amint belépett felragyogott minden a szobában, és nagyot dobbant a szívem.


*Mia szemszöge

Na végre az épületben vagyok. Egy hosszú folyosó végén várt rám Ted. Elég komoly volt az arca, és ez megijesztett.
- Mia, igaz az hogy te és George...- ááá már értem miért ilyen.
 - Igen! De nem tehetek róla! Az érzelmeimet nem tudom irányítani!- mondtam együtérzően.
- Jó mindegy. Ez már kitudódott. Nem tehetünk ellene semmit. Nem is rossz ez a helyzet. Sőt, jól is jön egy kis porkavarás.- komolyan? Nem erre a reakcióra számítottam de legyen.- Viszont a fejeseknek nagyon nem tetszik az egész.- tudhattam hogy valami nincs rendben.- Viszont most siessünk mert már mindenki téged vár.
Egy hatalmas terembe vezetett, ahol volt egy nagy kerek asztal, ahol helyet foglaltak a menedzserek és Harry Styles. Azta! Mennyire helyes!
- Szia! Mia Pocket vagy! Én fogom Bo-t alakítani!- köszöntem neki, és nyújtottam neki a kezemet, mire ő megrázta, és válaszolt:
- Harry Styles, és én leszek Harry Styles- mondta nevetve. Nem hiszem hogy képes lennék beleszeretni Harry-be. Ő annyira másnak néz ki mint én. Teljesen más világ.
- Szóval itt, és itt, kell aláírnotok, és akkor jövőhéten már kezdődik is a Dark!- mind a ketten aláírtuk, és mehettünk is a dolgunkra. Örültem hogy hamar végeztünk, így a napom többi részét azzal a személyel tölthetem, aki megdobogtatja a szívemet.
Ahogy sétáltam le a folyosón, egy erős szorítást éreztem a csuklómon, és húzott magával. De amint póbáltam volna sikítani befogta a számat. Megharaptam.
- Auu, mit csinálsz? Ne harapdálj!- és innentől megtudtam ki is valójában a rejtélyes rablóm. Harry. Megismerem a jellegzetes rekedtes hangját.
- Nem haraplak meg többször, ha elengedsz!
- Nem lehet! Megakarlak ismerni!- mivan???? Ez normális? Lett volna egy szabad délutánom, ami olyan ritka az életemben, mint az ha valakinek elmarad hétfőn az első órája.
- Szó sem lehet róla! Mást terveztem délutánra!- mondtam neki elég indulatosan.
- Mégis micsodát?
- Az magán ügy.
- Egyezzünk meg annyiban, hogy muszáj megismernünk egymást, ha együtt akarunk dolgozni. Engeded hogy most elvigyelek egyet kajálni, és ígérem hogy délután 4 után azt csinálsz amit csak akarsz.- bólintottam. Igaza van, muszáj megismernem. De  Harry eléggé megijeszt.
Beszálltam a kocsijába, és egy mcdonalds felé vettük az irányt. olyan dejavu érzésem volt, amikor Harry úgy hajtott mint egy őrült. Megvan! Az álom! ezt álmodtam!
- Harry lassíts!- ordítottam rá!
- Jó rendben van, de legközelebb ne kiabálj!-  nevetett rám.
- Az utat figyeld!

------------------------------------------------------------------------------------------------------------
- Nem láttam lányt még ennyit enni!- mondta miközben beleharapott a hamburgerébe. De igaza van. Elég sokat szoktam enni, feltéve ha kajához jutok. Sokszor még enni sincs időm.
- Éhes vagyok- mondtam teli szájjal.
Fura, de elég kellemesen elbeszélgettünk, ahhoz képest, hogy egy őrültnek hittem. Megtudtam róla mindent. A családjáról, a barátairól, a munkájáról, és a bandáról.
- Ne már! Komolyan Niall is ennyit eszik?- kérdeztem tőle nevetve.
- Nem, ő azért egy kicsit többet. de majd bemutatlak nekik.
- Benne vagyok.
Elhagytuk a gyors éttermet, és én kezdtem arra rájönni hogy megkedveltem Harry-t.  Haza úton bekapcsolta a rádiót, és egy maroon5 dal ment. Hangosan elkezdtem énekelni, mivel a kedvenc bandám. Harry is velem énekelt.
Leparkolt a házam előtt, ahol már George kocsija is ott volt. Harry kinyitotta nekem az ajtót, és megölelt. nagyon finom illata volt. Teljesen más mint George-nak. Jó volt, de még mindig tartom magamat, hogy nem tudnék beleszeretni Harry-be.
- Akkor holnap már látlak a forgatáson!- rám kacsintott, és elment.
 Szaladtam a házba, ahol már várt a lovagom. El sem tudom hinni hogy az enyém! Tényleg az enyém! Szorosan a karjaiba zárt, majd nagyon lágyan megcsókolt. Átöltözött! Vettem észre, akkor amikorengedett öleléséből.
-Úgy hiányoztál!-mondtam neki és közelebb húztam magamhoz. A tenyereit a farmerom zsebébe csúsztatta, és így álltunk.
- Te is nekem! De valamit megszeretnék kérdezni tőled.- mondta elég komoly arccal, és ez nagyon megijeszt. Máris dobni akar?
- Lennél a barátnőm?

3.fejezet

-Te leszel a Dark cimű fanfiction női főszereplője!- mondta Ted. Elállt a lélegzetem a szavai hallatára.Nem hiszem el! Már azt a tényt sem, hogy a Dark-ból sorozatot csinálnak, és ráadásul én leszek Bo! George-ra pillantottam, aki kíváncsian nézett engem. Mosolyogtam rá, amire az ő arcán is megjelent egy széles mosoly. Nem tudom mit mondjak Ted-nek. Szerintem kiadom magamból az örömöm. Igen, ez lesz a legjobb döntés!
- URAMISTEN! EZ MOST KOMOOOLY????
- Hahaha. Igen! ÉN is teljesen fel vagyok pörögve.Holnap délre be kéne jönnöd  a stúdióba, hogy letisztázzuk a részleteket a többi menedszerrel. Hagylak is aludni. Jó éjt!- leraktam a telefont, és George felé kezdtem el szaladni, felkapott és megpörgetett. Bár, még nem tudta mi a nagy örömömnek az oka, de boldog volt attól, hogy én is boldog vagyok. Lerakott a földre, megjegyzem, George nagyon szeret felkapni, rám nézett egy kíváncsi mosollyal az arcán, én pedig sikítva el mondtam neki:
- Én leszek Bo a Dark-ban! El sem hiszem!- és annyira örültem ennek mint, amikor egy 3 éves kisgyerek megkapja élete első nyalókáját.
- Figyelj Mia! Elmondok neked egy titkot de ígérd meg hogy nem mondod el senkinek!- komoly fejet vágott.
- Ígérem!
- Az életedre is megesküdnél?
- Igen, persze csak mondd már!
- Titokban olvasom a Dark-ot!- kitört belőlem egy hatalmas röhögőgörcs. George is nevetett. Megnevetette az, hogy én hogy nevetek rajta.
- De én komolyan mondtam!- mondta komoly arccal.
-És én pedig ígérem hogy titokban fogom tartani!- már a földön fetrengtem a röhögéstől. George lehajolt hozzám, megpuszilta az arcomat. Felkapott a karjaiba, majd felvitt a szobámba.
Letett az ágyamra, és rám nézett:
-Menj pihenni. Eseménydús napod volt. - a szemebe nézett. Hatalmas barna szemei vannak.
- Maradj itt!- kölyök kutya szemeket vágtam, hátha nála beválik.
-Már mint hol?- és hozzárakott egy huncut vigyort, mintha nem tudná mire gondolok.
- Hát itt.- néztem rá, ártatlan arccal.
- De pontosan hol?
- Azt szeretném ha nálam töltenéd az éjszakát.- és vigyorogva néztem végig rajta. Vette a lapot, és nem kérdezte meg ismét hogy hol maradjon.
-Hát nem is tudom hogy itt maradjak-e.- erre kicsit mérges lettem, és játékosan bele haraptam a nyakába, amire ő elkapta a csuklóimat, és magához húzott. George aljas módon megharapta a fülcimpámat. Köcsög.
Alig ismerem, és már most imádom. Hogy lehetséges ez?
- Jobban bele gondolva maradhatok is akár.
- De ha megint megharapsz, ki foglak dobni, és nem engedlek vissza!
- Hahahahaa. Vámpír vagyok bármikor visszajöhetek!-erre a mondatára megint elkapott a röhögőgörcs. Imádom a vámpírnaplókat. A legjobb sorozat a világon. George-ra hasonlító vámpírral még nem találkoztam egyetlen egy részben sem.
- Úr Isten!- amint kimondtam rohantam át Lexi szobájába elújságolni a nagy hírt. Róla el is feledkeztem teljesen. George ennyire el tud varázsolni.
- Lexi kellj már fel valami fontos dolog történt!- ugrottam rá.
- Mivan?- kérdezte tőlem álmosan.
- Megkaptam a Dark-ban Bo szerepét!- örvendzve meséltem el.
- Mi az a Dark- kérdezte tőlem álmosan és tudatlanul. El is felejtettem hogy Lexi utáll olvasni Még a cikkeket se szokta elolvasni az újságban, amik rólam vagy rólunk szólnak.
- Ajj Lexi! Annyi a lényege hogy az egyik legnépszerűbb internetes 1D fanfiction, amiből most sorozatot csinálnak. Harry Styles-al fogok együtt dolgozni.- Úgy látom hogy Lexi-t nem nagyon érdekelte a dolog, mivel bólogatott egy sort és visszazuhant az ágyba.
Vissza száguldottam a szobámba ahol egy szexi félisten várt rám póló nélkül!
- Hol a ruhád?- kérdeztem tőle tágra nyílt szemekkel.
- Miért, nem tetszik amit látsz?- kérdezte tőlem egy huncut vigyorral az arcán.
- Hát, én, izé, őőőőő- már megint a talpamig pirultam. Miért csinálja ezt velem folyton?
- Megyek lezuhanyozom ha már egyszer nálad alszom. Nem csatlakozol?- és a huncut mosoly még mindig ott virított az arcán. Nincs sok tapasztalatom a fiúkkal. Még George-tól is félek. Az első csókom már meg volt de más még nem. Nagyon szégyenlős is vagyok, és nem akarom hogy meglásson és elmeneküljön. Hiába vagyok milliók példaképe akkor is nagyon nehéz.
- Ezt most inkább kihagyom.- mondtam neki, mire ő lebiggyesztette ajkait. Oda mentem hozzá, és adni akartam a szájára egy puszit, amiből ő egy durva csókot csinált.
Elindultam a gardróbom felé, hogy keressek valami pólót és nadrágot neki. Még szerencse hogy Tyler sok cuccát hagyja itt, mert az én cuccaimba elég érdekesen nézne ki George. Oda dobtam neki a ruhákat amiket találtam, és elindult a fürdőszobába.
Bekapcsoltam a tv-t, és pont a paparazzi hírek mentek. Ha nem ültem volna tuti a földet ölelgetném. Már is kitudódott a mi kis "kapcsolatunk" George-al.
"Az X-factor egyik csapatának a Union J, egyik szépfiúja, és az este fellépő Mia Pocket között elég romantikus kapcsolat alakult ki. 2 sztár eléggé össze melegedhetett az este, ha már ilyenek történtek Mia háza előtt. Mi drukkolunk a 2 tinisztárnak. De vajon mit szól hozzá más?"
Hallottam ahogy ezt mondja a műsorvezető. Ráadásnak még egy képet is bevágtak, ami pár órája készült, amikor kint álltunk a bejárati ajtó előtt és George megcsókol. Remek. Nincs is ennél jobb. Egy jó nagy por kavarás. Pont jó volt minden. Kaptam egy főszerepet, szerelmes is lettem. Valamikor be kellett ütnie a mennykőnek. Mindegy is.Lehet ez mégsem tragédia. Lehet még jó is.
Gondolatmenetemet puha ajkak zavarták meg, amik a nyakamra voltak tapadva. Jól esett hogy ennyire gyengéd velem.
- George, most láttam a tv-ben egy hírt, amiben mi voltunk, és egy képet a kinti csókunkról.- halálra rémülve mondtam neki. Ő a szemembe nézett, egy tincset eltűrt az arcomból a fülem mögé, és megszólalt.
- Figyelj, az csak jó ha már most kitudódik! Nem kell később majd ráizgulnunk a dolgokra. Így sokkal könnyebb lesz majd az egész, feltéve ha te is akarod ezt folytatni.
- Nem George, azért alszol nálam mert nem akarok tőled semmit! Úgy érzem hogy te egy változás vagy az életemben, amit nem akarok elengedni.- néztem bele a szemeibe.Azután megcsókolt.
Mind a ketten bemásztunk az ágyba, én a mellkasára helyeztem a fejemet, és a szívverése ringatott álomba.
Megnyugtattak a szavai. Meggyőztek arról, hogy minden jó akkor amikor van. Hogy mindennek megvan a saját ideje.
Reggel úgy ébredtem hogy meleg karom öleltek át...

2.fejezet

*George szemszöge

Itt vagyok az after partyn és sehol sem látom őt. Az eredmény hirdetés óta keresem, de hiába nincs itt. Úgy érzem szerelmes lettem belé. De ez hülyeség mivel maximum 3 percig bámultuk egymást akkor, amikor fellöktem. Muszáj bevallanom valamit, szégyellem is magamat miatta de ez van. Direkt löktem fel! Amint besétált a stúdióba már akkor nagyot dobbant a szívem, és amikor találkoztunk akkor kezdődött ez az egész érzelem lavina!
- Haver, indulj! Látom a szemedből mire gondolsz! Én azt mondom menj!- biztatott JJ aki mindig tudta mire gondolok. Köztünk működött valamilyen telepátia. Fura és ijesztő, de igaz. Most igaza volt. El kell mennem hozzá, ez az egyetlen  módja annak hogy megtudjam mit érez irántam. Oda megyek és kerek perec megkérdezem tőle mit érez.
Amint beültem a kocsiban elkapott az a gondolat mi lesz ha megpofoz? Vagy kikosaraz? Ha az célzás volt hogy csak mosolygott és egy szór sem szólt hozzám? Lehet nem kéne oda mennem. Ajj miért is kérdeztem meg a barátnőjét hogy hol is lakik? George olyan néha tudsz lenni néha. Most hajt téged a vágy ahelyett hogy bele törődnél abba amid van hogy ő lehet hogy sosem lesz a tiéd. nem akarom emészteni magamat olyan dolgokon amik még meg sem történtek.
Az úton végig kattogott az agyam. De amint leparkoltam, kaptam a Lexitől egy sms-t:
"Téged akar! Nehogy elszúrd!"
A szívem úgy ver hogy ki fog ugrani a helyéről. De itt az esély. Most vagy soha. Gyerünk George menni fog, nem futamodhatsz meg.
Kezem már a csengőn volt. Megnyomtam. Akkor gondoltam bele mekkora hülyeség is ez igazából. De már éppen rohanni kezdtem volna amikor kinyílt az ajtó, és a világ legszebb szempárjával találkoztam össze. Már piszamában volt. Nem tudtam hirtelen mit csináljak. Maximum 1 másodperce állunk, én meg egy meggondolatlan dolgot tettem vele. Lehet pofon lesz ebből de muszáj volt.

*Mia szemszöge

Amint kinyitottam az ajtót, elállt a lélegzetem.Pontosítok, elállt volna a lélegzetem ha nem tapadnának puha és forró ajkak, ennyire lágyan, az én ajkaimra. Igen! George az! Istenem valaki csípjen meg! Álmodom-e vagy ez a valóság? Most áldom a barátnőmet hogy elkotyogta George-nak hogy hol lakom.
A csók végén, mélyen a szemébe néztem, és szólásra nyitottam volna a számat, ha meg nem szólal előbb.
- Ne haragudj! Ezt nem kellett volna. -de amint folytathatta volna a sajnálkozását, két ujjamat az ajkaira nyomtam, hogy maradjon csendben.
- George ne folytasd! Nem kell mondanod semmit.- folytattam volna ha nem pirulok el MEGINT. Annyira nehezen beszélek az érzelmeimről. 1 ember van az életemben, akinek gond nélkül elmondok mindent hogy mi kavarog bennem, az pedig: Lexi. De most ebben a pillanatban annyira zavarban vagyok hogy nem bírok egy ép kéz láb mondatot is kinyögni, hogy pontosan mit érzek iránta.
- Istenem mennyire bénák vagytok!- hallottam Lexi hangját a hátam mögül.- George beléd van zúgva Mia! És Mia pedig beléd, George! Mi olyan nehéz ebben?- felnevetett aztán felsétált a lépcsőn. Annyira hálás vagyok a barátnőmnek ezért a 2 mondatért! Az életemet mentette meg vele.
Félénken rá pillantottam, mi lesz a reakciója. Mélyen a szemembe nézett,karjait a derekam köré kulcsolta, és megszólalt:
- Csak annyit tudok mondani, hogy remélem legközelebb, nem kell kimentenie minket Lexinek!- rámosolyogtam, aztán bólintottam. A szerelem nekem még egy új terep. Nem vagyok túl tapasztalt benne. Egy 15 milliós közönség elé is könnyebb kiállni mint George-nak szerelmet vallani.Talán egyszer majd szavak nélkül is megért engem.
- Te fázol!- George elég gyéren  fogalmazza meg, hogy majdnem megfagyok hajnali kettőkor, ősszel, Londonban, a bejárati ajtóm előtt.Rá néztem, akinek a karjai még mindig a derekam körül pihentek. Nem akarom hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Kicsit közelebb bújtam hozzá, hogy tudatára adjam, leszarom hogy megfagyok de legalább vele vagyok. Fura dolog a szerelem. Pár órája ismerem csak ezt a fiút, és már is a fél karomat odaadnám érte. George-nak leeysett hogy nem szeretnék bemenni a házba, csak a karjaiban akarok lenni, mivel egy gyors és erős mozdulattal megragadt, és bevitt a házba. Lábával becsapta az ajtót, és lerakott a földre.  Egyszerűen elvesztem az arcában. A szája, a szeme, a gödröcskéi. Egyszerűen tökéletes volt. Tuti ez csak egy álom, ami most velem történik.
Megsimogatta az arcomat. Ahol megérintett ott a bőröm majdnem felgyulladt. Hogy tud ilyen reakciókat kiváltani belőlem? Ez számomra rejtély. néztük még így egymást egy ideig, amíg meg nem szólalt:
- Gyönyörű vagy! Nem értem, hogy tudod velem ezt csinálni!- most miről beszél? Elvesztettem valahol a fonalat. Egy a bökkenő, nem volt hol elvesztenem. Meg kell tőle kérdeznem mit csinálok vele. De nem merem. Jajj, Mia ne csináld ezt! Még alig szóltál hozzá. KÉRDEZD MÁR MEG TE SZERENCSÉTLENSÉG!
- Mit?- na végre megkérdeztem. Gratula magamnak.
- Hogy megbolondítasz. Normális esetben nem jöttem volna ide. De te valami olyat váltottál ki belőlem, ami hajtott hozzád. Ne kérdez mi az, mert én sem tudom. Még sosem tapasztaltam. 18 év után még képes vagy olyat kiváltani belőlem, ami másnak nem sikerült.
Csak néztem rá, hatalmasra tágult  pupilláimmal. Aztán adtam az arcár egy puszit, nem tudom milyen felindulásból. Akkor ezt találtam a legértelmesebb reakciónak. Tetszett neki, mivel megmutatta azt a mosolyt, amibe végülis pár órája belehabarodtam. Kezeit a testem köré fonta, és én is ugyan így tettem az enyéimmel. Fejemet belefúrtam a mellkasába, és beszippantottam az illatát, ami teljesen transzba ejtett. Ajkait a fejem búbjára helyezte és nyomott oda néhány puszit. Elég sok ideig álltunk összeölelkezve, a folyosón, de aztán meglátta a nappaliban a sarokba a gitárt. Nem tudok gitározni. Csak díszként van ott. Szerintem nem is működik.
George elindult felé, engem maga mögött vezetett. Kezébe kapta a gitárt, megpengette a húrokat.
-Nem is szól olyan rosszul ahhoz képest hogy még sosem volt használva!- nevettem el magamat.
- Kicsit hangolni kell, és akkor jó lesz!- mondta az a fiú, aki miatt kalapál a szívem.
George elkezdett játszani rajta. Egy Justin Bieber számot játszott. As long as you love me. Ameddig szeretsz engem. Olyan volt az egész, mintha csak a miénk lenne minden. Eldöntöttem magamban hogy George az a fiú akit akarok.
A szám végén lerakta a gitárt, magához húzott, és nem csókolt meg. Csak nézett. Én is néztem őt. Végig simítottam arcán, amire elmosolyodott. Annyira gyönyörű. Olyan mint egy angyal. Még közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.
Tökéletes pillanat lett volna, ha nem szakítja félbe a telefonom csörgése. Ránéztem a kijelzőre és Ted neve volt ott. Félve vettem fel, mivel hajnali 3-kor nem szokott felhívni.
- Szia Mia! Remélem nem keltettelek fel. Hatalmas híreim vannak!
- Szia! Mondd!
- Te leszel a...........

1.fejezet

- Mia 10 perc és te jössz!- hallottam ahogy az egyik operatőr kiált, hogy 10 perc múlva a színpadon kell lennem. Nem izgulok. Sose szoktam fellépések előtt. Bár, még nem turnéztam, de koncertjeim voltak. Mia Pocket  vagyok, 16 éves és világsztár. Sokan mondják hogy nehéz, meg sok felelősséggel jár, de én még egyenlőre élvezem. 1 éve élem ezt az életmódot, és boldogabb vagyok mint valaha. Sose voltam a legszebb lány a suliban, nem voltam a legokosabb, sőt a legjobb sem. Állítólag tehetséges vagyok, mindenki ezt mondja, és minden újság erről szól. Fárasztó egy életmód, de én nagyon imádom. De valami hiányzik egyenlőre az életemből, és az a szerelem! de ha jobban belegondolok nem is  akarok szerelmes lenni, nem lenne időm rá, a családomat alig látom.
-Mia 5 perc!- kiáltott megint az operatőr bár már kicsit idegesebben. Nem értem miért izgul. Az X-factort nem lehet elrontani. Ja igen elfelejtettem említeni hogy ma este az angol X-factor színpadán fogok fellépni. Még mindig nem izgulok, csak fel vagyok pörögve.
-Jól áll a ruhám?- kérdeztem a stylistot aki szintúgy pörgött mint az operatőr.
- Remélem tökéletes. Ennyi munka után ha elszúrod az előadást a stáb lenyakaz!- milyen szép biztatás, gondoltam magamban. Csaknem ölnek meg ha elrontom. Bár ha engem megölnek akkor a rajongóim ölik meg őket.
-Na ne ijedj meg ennyire csak vicceltem! Csodás leszel mint mindig!
Ahogy elindultam elég sebesen a folyosón valaki fellökött. Már majdnem leordítottam azt a nyomorékot, aki ennyire nem tud vigyázni amikor a tekintetünk találkozott. Nem ismerem ezt az érzést még. Eddig még nem voltam szerelmes hiszen nem is lett volna időm rá. De ez...Ismeretlen, és egyben szimpatikus érzés is volt.
-Ne haragudj! Ugye jól vagy?-kérdezte tőlem riadt arccal.
-Igen, persze semmi baj!- válaszoltam, de éreztem hogy a talpamig pirulok amikor rám mosolygott.

- George Shelley vagyok.- mutatkozott be.
- Mia Pocket.- szégyenlősen de bemutatkoztam én is.
- Tudom hogy hívnak! De ha még sokáig vigyorogsz itt akkor még lekésed a számodat, és akkor a rajongóid  élve nyúznának meg engem, azt hiszem!
Uram Isten! A fellépés! Nem szúrhatom el! Életemben most először izgultam fellépés előtt! Köszi George.
Most már 2 ismeretlen érzést csalogattál elő belőlem.
- Hahó! Néznélek még itt szívesen, de most már tényleg indulj!- George vigyorogva elkísért a színpad mögötti felkészítőhöz ahol csak álltam, mint egy szobor, annyira megvoltam szeppenve. Mi történik velem? Valaki mentsen ki ebből a helyzetből! Ebben a pillanatban amint ezt gondoltam erős karokat éreztem a derekamon, és taszigálást előre.
-Mia mi van veled? Jól vagy?- kérdezte a menedzserem akivel nagyon jó a kapcsolatunk. Olyan mintha a bátyám lenne.
- Persze csak kicsit megijedtem a tömeg miatt.- kamuztam neki.
-Figyelj rám! Elképesztő vagy! Nem láttam még ennyire tehetséges és szép lányt, mint amilyen te vagy! Ne félj az emberektől ők szeretnek téged!- szőkésbarna hajamat fülem mögé tűrte, és adott egy puszit a homlokomra, ami tudta hogy mindig segít. Tudta hogy ezek a szavak nekem erőt adnak, hogy legyőzzem a félelmeimet. De most nem lámpalázam volt, hanem szerelmes voltam. Ez monológ amit kaptam Ted-től most nem segített. Mindegy túlélem.Talán.
- Mia most már muszáj indulnod!- hallottam a még mindig ideges operatőr szavait.
A kezembe nyomták a mikrofonomat. A színpadra vezettek, és elkezdődött a műsor. A szám közben végig George mosolya járt a fejemben.
Az előadás tökéletesen sikerült. Amint levezettek a színpadról egyből George-ot kerestem. Nem lehet igaz hogy szerelmes leszek, és utána nem is látom többet. A gondolatmenetemet a legjobb barátnőm Lexi szakította félbe aki annyira ölelgetett hogy majdnem megfojtott.
- Istenem annyira ügyes voltál! Annyira tökéletes vagy!- áradozott megállás nélkül, de nekem valahol máshol jártak a gondolataim. Lexi az a tipikus legjobb barátnő: kiskorunkban lettünk legjobb barátnők és azóta sok hülyeséget csináltunk, sokat nevettünk, és nagyon szeretem. Most 2 hétig nálam lakik, itt Londonban, vagy még tovább, ahogy időnk engedi. De a gondolataimból még mindig nem bírom kiverni George-ot, és ez szerintem látszik is mivel Lexi rákérdezett.
- George-ot keresed? Látom hogy rá gondolsz!- és egy huncut vigyor ült ki az arcára. De honnan tud róla? Még el sem mondtam neki. De kérdésemre egyből választ is kaptam
- Össze találkoztam vele az öltöződ előtt, és nagyon zavarban volt, pont mint te most! Bár, ennyire nem pirult el de nem baj. Rólad kezdett el faggatni, és hogy este hol találkozhatna veled. Megadtam neki a biztonság kedvéért a telefonszámodat és a londoni címedet.- a szavai hallatára ismét kettős érzések keringtek bennem. Bár le lehetne húzni őket mint egy wc-t és akkor minden tiszta lenne bennem. Egyszerre haragudtam Lexi-re és imádtam is azért hogy kiadtam ezeket az információkat.
- Szívesen!-mondta egy akkora vigyorral az arcán hogy kedvem támadt volna letörölni róla.
Imádom a barátnőmben hogy egyszerűen mindig kitalálja mi jár a fejemben. Bár most kicsit aggódom hogy igazat mondd-e és nem kezdett ki George-al mert ha igen, akkor tényleg itt és most képen törlöm nem érdekel hány újság címlapján virítana vezércikként hogy "Mia a harcias popsztár" megtenném.
- Nyugi, nem nyúltam le! Tudod hogy már lassan 1 éve amióta már nem laksz otthon boldog kapcsolatban és Tyler-el.- és megint kitalálta a gondolataimat. Egyszerűen imádom. Igaza van, nem fogja lenyúlni. Szereti a barátját mindenkinék jobban! Na jó engem jobban szeret de én más kategória vagyok. Aggódnék ha nem lenne barátja, mivel mindig minden srác aki mind a kettőnkkel találkozott neki vallott szerelmet és nem nekem. de ez most már nem eshet meg mivel Tyler itt van.
Lassan haza indultunk. Amint vége lett az X-factornak, szerencsére nem George csapata búcsúzott. Az este többi részében nem beszélgettem vele. Szerintem benne nem lángolt fel semmilyen érzelem irántam mint ami bennem ő iránta. Ez elszomorított. Csupán a gondolat. Nem is volt kedvem maradni az after partyn csak haza menni és beszélgetni a legjobb barátnőmmel.
Otthon lehuppantunk a tv elé és néztük a klasszikus esti mozinkat a Macskám, a családom és a fiúk című filmet. Tömtük magunkba a legédesebb csoki fagyit a világon és mit sem törődve hogy ez hajnali 2-kor nem  tesz valami jót az alakunknak csak ettük tovább.
A film közepe lehetett, pont amikor a főszereplő lány és kiszemeltje csókolóznak a medencében, csöngetett valaki.
- Kinyitom.- álltam fel a kényelmes helyzetemből a kanapéról.
Az ajtó felé sétálva ismét George járt a fejemben és a mosolya. Legszívesebben fejbe vágtam volna magamat egy baseball-ütővel, hogy felejtsem el, és hogy semmi esélyem nála, mivel több millió lány rajongója van. Rengeteg nálam sokkal szebb lánnyal.
Amint kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem.