1.fejezet

- Mia 10 perc és te jössz!- hallottam ahogy az egyik operatőr kiált, hogy 10 perc múlva a színpadon kell lennem. Nem izgulok. Sose szoktam fellépések előtt. Bár, még nem turnéztam, de koncertjeim voltak. Mia Pocket  vagyok, 16 éves és világsztár. Sokan mondják hogy nehéz, meg sok felelősséggel jár, de én még egyenlőre élvezem. 1 éve élem ezt az életmódot, és boldogabb vagyok mint valaha. Sose voltam a legszebb lány a suliban, nem voltam a legokosabb, sőt a legjobb sem. Állítólag tehetséges vagyok, mindenki ezt mondja, és minden újság erről szól. Fárasztó egy életmód, de én nagyon imádom. De valami hiányzik egyenlőre az életemből, és az a szerelem! de ha jobban belegondolok nem is  akarok szerelmes lenni, nem lenne időm rá, a családomat alig látom.
-Mia 5 perc!- kiáltott megint az operatőr bár már kicsit idegesebben. Nem értem miért izgul. Az X-factort nem lehet elrontani. Ja igen elfelejtettem említeni hogy ma este az angol X-factor színpadán fogok fellépni. Még mindig nem izgulok, csak fel vagyok pörögve.
-Jól áll a ruhám?- kérdeztem a stylistot aki szintúgy pörgött mint az operatőr.
- Remélem tökéletes. Ennyi munka után ha elszúrod az előadást a stáb lenyakaz!- milyen szép biztatás, gondoltam magamban. Csaknem ölnek meg ha elrontom. Bár ha engem megölnek akkor a rajongóim ölik meg őket.
-Na ne ijedj meg ennyire csak vicceltem! Csodás leszel mint mindig!
Ahogy elindultam elég sebesen a folyosón valaki fellökött. Már majdnem leordítottam azt a nyomorékot, aki ennyire nem tud vigyázni amikor a tekintetünk találkozott. Nem ismerem ezt az érzést még. Eddig még nem voltam szerelmes hiszen nem is lett volna időm rá. De ez...Ismeretlen, és egyben szimpatikus érzés is volt.
-Ne haragudj! Ugye jól vagy?-kérdezte tőlem riadt arccal.
-Igen, persze semmi baj!- válaszoltam, de éreztem hogy a talpamig pirulok amikor rám mosolygott.

- George Shelley vagyok.- mutatkozott be.
- Mia Pocket.- szégyenlősen de bemutatkoztam én is.
- Tudom hogy hívnak! De ha még sokáig vigyorogsz itt akkor még lekésed a számodat, és akkor a rajongóid  élve nyúznának meg engem, azt hiszem!
Uram Isten! A fellépés! Nem szúrhatom el! Életemben most először izgultam fellépés előtt! Köszi George.
Most már 2 ismeretlen érzést csalogattál elő belőlem.
- Hahó! Néznélek még itt szívesen, de most már tényleg indulj!- George vigyorogva elkísért a színpad mögötti felkészítőhöz ahol csak álltam, mint egy szobor, annyira megvoltam szeppenve. Mi történik velem? Valaki mentsen ki ebből a helyzetből! Ebben a pillanatban amint ezt gondoltam erős karokat éreztem a derekamon, és taszigálást előre.
-Mia mi van veled? Jól vagy?- kérdezte a menedzserem akivel nagyon jó a kapcsolatunk. Olyan mintha a bátyám lenne.
- Persze csak kicsit megijedtem a tömeg miatt.- kamuztam neki.
-Figyelj rám! Elképesztő vagy! Nem láttam még ennyire tehetséges és szép lányt, mint amilyen te vagy! Ne félj az emberektől ők szeretnek téged!- szőkésbarna hajamat fülem mögé tűrte, és adott egy puszit a homlokomra, ami tudta hogy mindig segít. Tudta hogy ezek a szavak nekem erőt adnak, hogy legyőzzem a félelmeimet. De most nem lámpalázam volt, hanem szerelmes voltam. Ez monológ amit kaptam Ted-től most nem segített. Mindegy túlélem.Talán.
- Mia most már muszáj indulnod!- hallottam a még mindig ideges operatőr szavait.
A kezembe nyomták a mikrofonomat. A színpadra vezettek, és elkezdődött a műsor. A szám közben végig George mosolya járt a fejemben.
Az előadás tökéletesen sikerült. Amint levezettek a színpadról egyből George-ot kerestem. Nem lehet igaz hogy szerelmes leszek, és utána nem is látom többet. A gondolatmenetemet a legjobb barátnőm Lexi szakította félbe aki annyira ölelgetett hogy majdnem megfojtott.
- Istenem annyira ügyes voltál! Annyira tökéletes vagy!- áradozott megállás nélkül, de nekem valahol máshol jártak a gondolataim. Lexi az a tipikus legjobb barátnő: kiskorunkban lettünk legjobb barátnők és azóta sok hülyeséget csináltunk, sokat nevettünk, és nagyon szeretem. Most 2 hétig nálam lakik, itt Londonban, vagy még tovább, ahogy időnk engedi. De a gondolataimból még mindig nem bírom kiverni George-ot, és ez szerintem látszik is mivel Lexi rákérdezett.
- George-ot keresed? Látom hogy rá gondolsz!- és egy huncut vigyor ült ki az arcára. De honnan tud róla? Még el sem mondtam neki. De kérdésemre egyből választ is kaptam
- Össze találkoztam vele az öltöződ előtt, és nagyon zavarban volt, pont mint te most! Bár, ennyire nem pirult el de nem baj. Rólad kezdett el faggatni, és hogy este hol találkozhatna veled. Megadtam neki a biztonság kedvéért a telefonszámodat és a londoni címedet.- a szavai hallatára ismét kettős érzések keringtek bennem. Bár le lehetne húzni őket mint egy wc-t és akkor minden tiszta lenne bennem. Egyszerre haragudtam Lexi-re és imádtam is azért hogy kiadtam ezeket az információkat.
- Szívesen!-mondta egy akkora vigyorral az arcán hogy kedvem támadt volna letörölni róla.
Imádom a barátnőmben hogy egyszerűen mindig kitalálja mi jár a fejemben. Bár most kicsit aggódom hogy igazat mondd-e és nem kezdett ki George-al mert ha igen, akkor tényleg itt és most képen törlöm nem érdekel hány újság címlapján virítana vezércikként hogy "Mia a harcias popsztár" megtenném.
- Nyugi, nem nyúltam le! Tudod hogy már lassan 1 éve amióta már nem laksz otthon boldog kapcsolatban és Tyler-el.- és megint kitalálta a gondolataimat. Egyszerűen imádom. Igaza van, nem fogja lenyúlni. Szereti a barátját mindenkinék jobban! Na jó engem jobban szeret de én más kategória vagyok. Aggódnék ha nem lenne barátja, mivel mindig minden srác aki mind a kettőnkkel találkozott neki vallott szerelmet és nem nekem. de ez most már nem eshet meg mivel Tyler itt van.
Lassan haza indultunk. Amint vége lett az X-factornak, szerencsére nem George csapata búcsúzott. Az este többi részében nem beszélgettem vele. Szerintem benne nem lángolt fel semmilyen érzelem irántam mint ami bennem ő iránta. Ez elszomorított. Csupán a gondolat. Nem is volt kedvem maradni az after partyn csak haza menni és beszélgetni a legjobb barátnőmmel.
Otthon lehuppantunk a tv elé és néztük a klasszikus esti mozinkat a Macskám, a családom és a fiúk című filmet. Tömtük magunkba a legédesebb csoki fagyit a világon és mit sem törődve hogy ez hajnali 2-kor nem  tesz valami jót az alakunknak csak ettük tovább.
A film közepe lehetett, pont amikor a főszereplő lány és kiszemeltje csókolóznak a medencében, csöngetett valaki.
- Kinyitom.- álltam fel a kényelmes helyzetemből a kanapéról.
Az ajtó felé sétálva ismét George járt a fejemben és a mosolya. Legszívesebben fejbe vágtam volna magamat egy baseball-ütővel, hogy felejtsem el, és hogy semmi esélyem nála, mivel több millió lány rajongója van. Rengeteg nálam sokkal szebb lánnyal.
Amint kinyitottam az ajtót elállt a lélegzetem.