A szívem a torkomban dobogott. Sosem voltam még ennyire szerelmes, és lehet korai, de tudnom kell, hogy ez a gyönyörű lány az enyém lehet-e örökre, vagy csak játszik velem.
Szólásra nyitotta a száját, de aztán csak nézett rám a hatalmas kék szemeivel. Szuper. Ez akkor egy nem. Csak tudnám akkor hogy mi volt ez az egész. Csak játszott velem 2 napig, és ez most nagyon fáj odabent.
Elengedtem az ölelésemből, felvettem a kabátomat, és az ajtó felé indultam. Nem néztem rá. Nem bírtam. Szeretem. Fura, és lehetetlen hogy ilyen rövid idő alatt megszeressem, de nekem sikerült.
A kezem már a kilincsen volt, amikor megfogta a másik kezemet, és visszahúzott. Mélyen a szemembe nézett, és megcsókolt.
- Akkor, ez egy igen?- kérdeztem meglepetten. Ő csak bólintott. Nem éppen a szavak embere, ezt már megtanultam.
*Mia szemszöge
Annyira nem tudtam mit kellene csinálnom vagy reagálnom George kérdésére. Ezért jobbnak láttam hogy nem mondok semmit. De aztán cselekedtem. Inkább a tettek embere vagyok.
Most, hogy hivatalosan is George barátnője vagyok, filmezünk, és fagyit eszünk. Sokat. Híznia kellene, mert így túl jól néz ki. A sok fangirl meg csorgatja utána a nyálát. Jó, ez egy hülye ötlet, nem akarom magamhoz láncolni, mert akkor hamar megfog utálni, és nekem nem lesz pasim.
- Bébi, mit akarsz csinálni? Miénk az egész este!- kérdezte tőlem, egy édes mosollyal az arcán. Egyszerűen elolvadok tőle. El sem hiszem hogy az enyém!
- Háááát...nézhetnénk Vámpír naplókat! De csak ha te is szeretnéd.
- Amit csak akarsz!- szuper. Ez könnyű volt.
- Akkor gyere, mert jó rég nem néztem egy részt sem, és kivagyok éhezve.
- Egy feltétellel.- a szemembe nézett, és ez megijesztett.- Ha utána még nagyon sokszor akarod még nézni velem.- Ó hála istennek, azt hittem azt mondja ő is vámpír.
- Ígérem.- és megcsókoltam.
Lehuppantunk a kanapéra, 1 takaró, 1 bödön fagyi, 2 kanál, és a cicám társaságában. Az első évadtól kezdtük nézni, mert nem akartam mindent elmagyarázni George-nak. De a film nem nagyon érdekelte. Inkább én. Végig puszilgatott, simogatott, a hajammal játszott.
- George nem is nézed!- mondtam neki dühös arckifejezést vágva, de elnevettem magamat.
- Édi vagy amikor próbálsz mérges lenni rám. A sorozatot meg nézem, csak van valami ami jobban leköti most a figyelmemet, és az érdeklődésemet a vámpírokról.
- Ha annyira nézed, akkor most mi történik?- vontam kérdőre vicces hangnemben.
- Hát, Most nyitották ki a kriptát, Anna megtalálta az anyját, Damon viszont nem találta meg a szerelmét, Stefannal ellentétben, aki imádja Elenát, ahogy én is téged.- és hosszan megcsókolt.
Másnap reggel az ágyamban ébredtem. Az egyik oldalon én, George a másikon, a cicám közöttünk. De ennek a gyönyörű idillnek hamar vége szakadt, mert nekem mennem kellett a Dark forgatására, George-nak meg próbálni. Bárcsak egész nap csak feküdhetnénk egymás mellett, hírnév, gondok, munka, és feladatok nélkül. Csak élnénk magunkban boldogan, amíg meg nem halunk. Az lenne a legjobb dolog a világban. Csak nézem, ahogy göndör tincsei, amit a párna összekócolt, elfedik a homlokát. Annyira aranyos, mint egy kisfiú, csak ő már nem kisfiú.
Beletúrok borzas hajába, végigsimítok lágy arcán, és csókot lehelek puha ajkaira. Ő kinyitja a szemét, és elmosolyodik.
- Szép jó reggelt életem! Ilyen ébresztést minden reggel képes lennék elviselni még akkor is ha hajnali 3-kor kéne felkelnem.- mondta reggeli rekedtes hangján.
Reggeli, és öltözés után nagy nehezen eltudtunk indulni. Egyikünk se akart elválni a másiktól. De muszáj volt, mert nem élünk egy tündérmesében, ahol mindig csak szép dolgok történnek. Mindegy. De igazából az életem nagyon is hasonlít egy mesére, megvan benne a hercegnő rész, a daliás királyfi. Mi kellhet még?
- Édes nekem már muszáj indulnom.- szólalt meg George.
- Még egy utolsó puszi, és mehetsz is!- mondtam, reménykedve hogy még marad egy kicsit. Amint a befejeztem a mondatot puha ajkak tapadtak az én ajkaimra. És tessék, megint egy pillanat amit nem akarok hogy vége legyen.
A studióba érve összetalálkoztam Harry-vel az ajtóban. Eszméletlen szexi. Haja kócos, az illata bódító, és rám köszönt.
- Szia Bo!- mondta rekedtes, szexi hangján mosolyogva. Az én szívem pedig nagyot dobbant. Kábulatba estem. - Hahó!- nézett rám.
- Öööö bocsi, csak még korán van. Amúgy neked is szia Harry!- ocsúdtam volna fel a kábulatból. De amint megtörtént volna, ajkak ragadt az enyémen. Nagyon keményen, és erőszakosan csókolt. Amint vége felháborodottan rá néztem. Vette a lapot és felvilágosított.
- Csak gyakorolok.- mondta egy pimasz mosoly kíséretében. De ehhez nincs joga. Nincs joga magába bolondítani. Attól még hogy együtt dolgozunk nem kéne magába bolondítani, és nekem pedig nem kéne bele bolondulnom. Nekem ott van george a tökéletes pasi. Harry csalna úton útfélen. Mindig lennének vetélytársaim, rengeteg halálomat akaró directionerek. George meg csak engem akar. nincs más lány. Kedves, aranyos, odafigyel rám.
Ezeken a dolgokon el agyalgattam addig, amíg nem kezdődött a forgatás. Harry piszok jól nézett ki.
Forgatás után egyből az öltözőmbe mentem, mert nem akartam Harry-vel találkozni de ezt megszívtam. Az öltözőmben volt. Odasétált hozzám, és megint a fülembe súgta hogy "akarlak". Ezek szerint komolyan gondolta. Szívesen megszólaltam volna, de nem hagyta. Elcsendesített azzal hogy rózsaszín ajkaival befedte az enyémeket. Most lágyan csókolt, nem úgy mint múltkor. A mozdulatai lassúak voltak mégis tudatosak. Biztonságot adott. De mégsem helyes. Harry levette a pólóját, a lélegzetem is elállt a látványtól. Tökéletes. Harry egyszerűen tökéletes. Levette a sz én pólómat, utána arra lettem figyelmes, hogy a keze a melltartó kapcsommal játszadozott. Akkor jöttem rá hogy hatalmas hibát követe el, egyrészt George miatt, imádom őt megbízom benne, másrészt pedig mert nem bízom Harry-ben. Nem akarok a következő strigulája lenni egy képzeletbeli táblán. Őt nem hiszem hogy érdekli hogy nekem ez lenne az első. Amit ő nem érdemel meg. De George igen.
Kiszaladtam az öltözőmből és levágtam magam egy sarokba ahol csak sírtam. Sírtam azért mert visszagondoltam. Nem ellenkeztem az elején. Sőt, a 2 lábamat szét tenném Harry-nek ha nem ismerném George-ot. De ismerem, és ő az én szerelmem, és most rosszat tettem. Ezért folynak patakokban a könnyek végig az arcomon. Levágódott mellém egy másik félmeztelen test.
- Beléd szerettem.- jelentette ki egyszerűen.
- Én nem tudom mit érzek. Nem vagy nekem közömbös. Csak van egy híred, nekem meg barátom, akit szeretek.- mondtam még mindig zokogva. Harry csak nézett maga elé, és én is.
- Lehet olyan vagyok amilyennek mondanak, szeretem a nőket ez nem titok. De te más vagy- kezdte de közbevágtam.
- Ugyan Harry minden csajnak ezt mondod hogy az ágyadba csábíts őket utána meg tudomást sem venni róluk. És az a legszomorúbb az egészben hogy erre én is képes lettem volna. Csak eszembe jutott a barátom. Akiért fel tudok kelni reggelente. Aki mindig szeret, keresi a kedvemet, aki csak rám vár mert megért. És én ezt majdnem eldobta egy félperces menetért ami nem jelentene neked semmit.
-Ez nem igaz!- erősködött.
- Ó dehogynem. Ezért tépted le majdnem a ruháimat az előbb.- egy szúrós pillantást vetettem rá, aztán elszaladtam.
Hazáig meg sem álltam. Bevágtam magam mögött az ajtót, és utána kedves hangokat hallottam. Nem tudom mit csináljak. Még mindig zokogtam.
- Mia nyisd ki azt a rohadt ajtót!- üvöltötte, de tudomást sem vettem róla. Nem akartam a szemébe nézni. De George bejött, leült mellém, és szorosan magához húzott.
-Mi a baj?-kérdezte. Nem válaszoltam. Hánynom kell saját magamtól. George megrázott, de még mindig megállás nélkül sírtam. aztán erőt vettem magamon és megszólaltam:
- Majdnem lefeküdtem Harry-vel, annyira sajnálom, nem tudom mi történt velem én téged szeretlek esküszöm!
- Mit jelent pontosan az hogy majdnem?
- Ott jöttem rá hogy mit csinálok amikor a melltartómat kezdte piszkálni.- George szemei elkerekedtek, aztán megrázta a fejét.
- Oké, szerintem itt vége- felpattant és az ajtó felé vette az irányt. Utána szaladtam, és ordítottam a torkom szakadtából:
- De én téged szeretlek, a te barátnőd vagyok, beléd vagyok szerelmes!- megállt a kilincs előtt, hátrafordult.
- Tudod mi van? Ha engem szeretnél, akkor az meg sem fordult volna fejedben, hogy megcsókold.- kinyitotta az ajtót, és egy váratlan vendég toporzékolt a küszöbön.
