Itt vagyok az after partyn és sehol sem látom őt. Az eredmény hirdetés óta keresem, de hiába nincs itt. Úgy érzem szerelmes lettem belé. De ez hülyeség mivel maximum 3 percig bámultuk egymást akkor, amikor fellöktem. Muszáj bevallanom valamit, szégyellem is magamat miatta de ez van. Direkt löktem fel! Amint besétált a stúdióba már akkor nagyot dobbant a szívem, és amikor találkoztunk akkor kezdődött ez az egész érzelem lavina!
- Haver, indulj! Látom a szemedből mire gondolsz! Én azt mondom menj!- biztatott JJ aki mindig tudta mire gondolok. Köztünk működött valamilyen telepátia. Fura és ijesztő, de igaz. Most igaza volt. El kell mennem hozzá, ez az egyetlen módja annak hogy megtudjam mit érez irántam. Oda megyek és kerek perec megkérdezem tőle mit érez.
Amint beültem a kocsiban elkapott az a gondolat mi lesz ha megpofoz? Vagy kikosaraz? Ha az célzás volt hogy csak mosolygott és egy szór sem szólt hozzám? Lehet nem kéne oda mennem. Ajj miért is kérdeztem meg a barátnőjét hogy hol is lakik? George olyan néha tudsz lenni néha. Most hajt téged a vágy ahelyett hogy bele törődnél abba amid van hogy ő lehet hogy sosem lesz a tiéd. nem akarom emészteni magamat olyan dolgokon amik még meg sem történtek.
Az úton végig kattogott az agyam. De amint leparkoltam, kaptam a Lexitől egy sms-t:
"Téged akar! Nehogy elszúrd!"
A szívem úgy ver hogy ki fog ugrani a helyéről. De itt az esély. Most vagy soha. Gyerünk George menni fog, nem futamodhatsz meg.
Kezem már a csengőn volt. Megnyomtam. Akkor gondoltam bele mekkora hülyeség is ez igazából. De már éppen rohanni kezdtem volna amikor kinyílt az ajtó, és a világ legszebb szempárjával találkoztam össze. Már piszamában volt. Nem tudtam hirtelen mit csináljak. Maximum 1 másodperce állunk, én meg egy meggondolatlan dolgot tettem vele. Lehet pofon lesz ebből de muszáj volt.
*Mia szemszöge
Amint kinyitottam az ajtót, elállt a lélegzetem.Pontosítok, elállt volna a lélegzetem ha nem tapadnának puha és forró ajkak, ennyire lágyan, az én ajkaimra. Igen! George az! Istenem valaki csípjen meg! Álmodom-e vagy ez a valóság? Most áldom a barátnőmet hogy elkotyogta George-nak hogy hol lakom.
A csók végén, mélyen a szemébe néztem, és szólásra nyitottam volna a számat, ha meg nem szólal előbb.
- Ne haragudj! Ezt nem kellett volna. -de amint folytathatta volna a sajnálkozását, két ujjamat az ajkaira nyomtam, hogy maradjon csendben.
- George ne folytasd! Nem kell mondanod semmit.- folytattam volna ha nem pirulok el MEGINT. Annyira nehezen beszélek az érzelmeimről. 1 ember van az életemben, akinek gond nélkül elmondok mindent hogy mi kavarog bennem, az pedig: Lexi. De most ebben a pillanatban annyira zavarban vagyok hogy nem bírok egy ép kéz láb mondatot is kinyögni, hogy pontosan mit érzek iránta.
- Istenem mennyire bénák vagytok!- hallottam Lexi hangját a hátam mögül.- George beléd van zúgva Mia! És Mia pedig beléd, George! Mi olyan nehéz ebben?- felnevetett aztán felsétált a lépcsőn. Annyira hálás vagyok a barátnőmnek ezért a 2 mondatért! Az életemet mentette meg vele.
Félénken rá pillantottam, mi lesz a reakciója. Mélyen a szemembe nézett,karjait a derekam köré kulcsolta, és megszólalt:
- Csak annyit tudok mondani, hogy remélem legközelebb, nem kell kimentenie minket Lexinek!- rámosolyogtam, aztán bólintottam. A szerelem nekem még egy új terep. Nem vagyok túl tapasztalt benne. Egy 15 milliós közönség elé is könnyebb kiállni mint George-nak szerelmet vallani.Talán egyszer majd szavak nélkül is megért engem.
- Te fázol!- George elég gyéren fogalmazza meg, hogy majdnem megfagyok hajnali kettőkor, ősszel, Londonban, a bejárati ajtóm előtt.Rá néztem, akinek a karjai még mindig a derekam körül pihentek. Nem akarom hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Biztonságban éreztem magam a karjaiban. Kicsit közelebb bújtam hozzá, hogy tudatára adjam, leszarom hogy megfagyok de legalább vele vagyok. Fura dolog a szerelem. Pár órája ismerem csak ezt a fiút, és már is a fél karomat odaadnám érte. George-nak leeysett hogy nem szeretnék bemenni a házba, csak a karjaiban akarok lenni, mivel egy gyors és erős mozdulattal megragadt, és bevitt a házba. Lábával becsapta az ajtót, és lerakott a földre. Egyszerűen elvesztem az arcában. A szája, a szeme, a gödröcskéi. Egyszerűen tökéletes volt. Tuti ez csak egy álom, ami most velem történik.
Megsimogatta az arcomat. Ahol megérintett ott a bőröm majdnem felgyulladt. Hogy tud ilyen reakciókat kiváltani belőlem? Ez számomra rejtély. néztük még így egymást egy ideig, amíg meg nem szólalt:
- Gyönyörű vagy! Nem értem, hogy tudod velem ezt csinálni!- most miről beszél? Elvesztettem valahol a fonalat. Egy a bökkenő, nem volt hol elvesztenem. Meg kell tőle kérdeznem mit csinálok vele. De nem merem. Jajj, Mia ne csináld ezt! Még alig szóltál hozzá. KÉRDEZD MÁR MEG TE SZERENCSÉTLENSÉG!
- Mit?- na végre megkérdeztem. Gratula magamnak.
- Hogy megbolondítasz. Normális esetben nem jöttem volna ide. De te valami olyat váltottál ki belőlem, ami hajtott hozzád. Ne kérdez mi az, mert én sem tudom. Még sosem tapasztaltam. 18 év után még képes vagy olyat kiváltani belőlem, ami másnak nem sikerült.
Csak néztem rá, hatalmasra tágult pupilláimmal. Aztán adtam az arcár egy puszit, nem tudom milyen felindulásból. Akkor ezt találtam a legértelmesebb reakciónak. Tetszett neki, mivel megmutatta azt a mosolyt, amibe végülis pár órája belehabarodtam. Kezeit a testem köré fonta, és én is ugyan így tettem az enyéimmel. Fejemet belefúrtam a mellkasába, és beszippantottam az illatát, ami teljesen transzba ejtett. Ajkait a fejem búbjára helyezte és nyomott oda néhány puszit. Elég sok ideig álltunk összeölelkezve, a folyosón, de aztán meglátta a nappaliban a sarokba a gitárt. Nem tudok gitározni. Csak díszként van ott. Szerintem nem is működik.
George elindult felé, engem maga mögött vezetett. Kezébe kapta a gitárt, megpengette a húrokat.
-Nem is szól olyan rosszul ahhoz képest hogy még sosem volt használva!- nevettem el magamat.
- Kicsit hangolni kell, és akkor jó lesz!- mondta az a fiú, aki miatt kalapál a szívem.
George elkezdett játszani rajta. Egy Justin Bieber számot játszott. As long as you love me. Ameddig szeretsz engem. Olyan volt az egész, mintha csak a miénk lenne minden. Eldöntöttem magamban hogy George az a fiú akit akarok.
A szám végén lerakta a gitárt, magához húzott, és nem csókolt meg. Csak nézett. Én is néztem őt. Végig simítottam arcán, amire elmosolyodott. Annyira gyönyörű. Olyan mint egy angyal. Még közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt.
Tökéletes pillanat lett volna, ha nem szakítja félbe a telefonom csörgése. Ránéztem a kijelzőre és Ted neve volt ott. Félve vettem fel, mivel hajnali 3-kor nem szokott felhívni.
- Szia Mia! Remélem nem keltettelek fel. Hatalmas híreim vannak!
- Szia! Mondd!
- Te leszel a...........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése